Karl Lagerfeld (1933, Hamburg, születési neve Karl Otto Lagerfeldt) német divattervező.


Élete:

Lagerfeld egy jómódú hamburgi tejgyáros fiaként született. Születési dátumaként szívesen adja meg az 1938-as évet, a Bild am Sonntag hetilap kutatása azonban a korábbi adatot erősítette meg. 1953-ban anyjával Párizsba költözött, azóta itt él. Lagerfeld szívesen fedezett fel, és menedzselt manökeneket, így a nyolcvanas években Ines de la Fressange-t, aki a francia nemzeti jelképet, Marianne-t reprezentálta 1989-ben, e téren mint Catherine Deneuve utóda és Laetitia Casta elődje. Lagerfeld 1990-től menedzselte Claudia Schiffert, akiből támogatásával topmodell vált, és aki 1993-ban egy Korán-idézetekkel díszített Lagerfeld-mídert mutatott be egy botrányos bemutatón. Lagerfeld személyes jelképévé vált dioptriás napszemüvege és lófarokban hordott haja. Híressé vált modelljeivel szemben tanúsított szigorúságáról, testsúly, stb. tekintetében, ami, két párizsi tizenéves modell fogyókúrából eredő halála után komoly felháborodást szült. (Saját maga a 3D diéta segítségével szintén radikális módon szabadult meg komoly túlsúlyától). 2006-ban egy autorizált interjúban nyilatkozott első ízben az évtizedekkel korábban AIDSben elhunyt élettársáról, Jacques de Bascher volt modellről.

Bár lakása ill. kastélya van Biarritzban, Monte Carlóban, Rómában és New Yorkban, Lagerfeld Párizsban él.

A tervező :

Egy női kabáttal nyerte el 1955-ben az IWS (Nemzetközi Gyapjútanács) díját. Ennek segítségével kapott állást a Pierre Balmain-divatházban. Gyapjúkabátja később Balmainnél a kollekció része lett. 1958-ban a Jean Patou-házhoz szerződött, de nagyon hamar szabadúszóként a Valentino, a Krizia és a Fendi számára is dolgozni kezdett. 1964-ben három évre megszakította divatipari tevékenységét, és beiratkozott egy művészeti főiskolára. Az igazi nemzetközi elismerést az 1972-es év hozta meg számára fekete-fehér aszimmetrikus szabású kollekciójával. Ezt követően már a Coco Chanel pret-a-porter részlegének vezető tervezőjeként dolgozott, újabb mérföldkő az 1983-as Chloé-kollekciója volt. Emellett saját cégét is megalapította, ezt 2004-ben az amerikai Tommy Hilfiger-konszernnek adta el. Márkanevei: LAGERFELD GALLERY, (később:LAGERFELD COLLECTION), KARL LAGERFELD POUR FEMMES, és KARL LAGERFELD POUR HOMMES, de 2oo4-ben tervezett a svéd Hennes & Mauritz (H&M) számára is, olcsóbb árkfekvésben. 1980-1984 között Lagerfeld vendégtanár volt a bécsi iparművészeti egyetemen (Universität für angewandte Kunst Wien), itt utóda Jil Sander. Színházi jelmeztervezőként is tevékeny, így 1978 a genovai operában (Arthur Schnitzler: A zöld kakadu, rendező: Luca Ronconi), 1980-ban a bécsi Burgtheater, 982-ban a milánói Scalában (Berlioz: A trójaik), 1990-ben Salzburgi Ünnepi Játékok (egy Hugo von Hofmannsthal -drámában)

Az intelligens opportunista

Megdöbbentő, hogy Karl Lagerfeld (69) majdnem ötven éve dolgozik a divatszakmában és pályafutásának közel sincs vége. Karl Lagerfeld, akinek hófehér, lófarokban hordott haja már hosszú ideje a védjegye, méltán büszkélkedhet mindezzel.

Tehetség és korérzék

A német iparos családban született Karl Lagerfeld 14 évesen Párizsba ment, hogy divattervezést tanuljon, és két év múlva - Yves Saint Laurenttal holtversenyben - elnyerte a Secrétairat International de la Laine (Nemzetközi gyapjúszövetség) pályázatának első díját. Tanulmányainak befejezése után Pierre Balmain mellett volt asszisztens, és mindössze húsz éves volt, amikor felkérték a Patou divatház tervezőmunkáinak irányítására. Néhány évvel később, a ’60-as évek elején kezdődött a kortárs divattörténet egyik legbriliánsabb pályafutása, ugyanis 1965-ben a fiatal Lagerfeldet a Fendi nővérek szerződtették, hogy az 1925-ben alapított családi szőrme- és bőrkereskedésüket újra felvirágoztassa. Ezzel egy időben Lagerfeld már a Chloénak is tervezett ready-to-wear kollekciókat, igen nagy sikerrel, hiszen a ’60-as években a Chloé többnyire azért tudta felvenni a harcot Cardinnel vagy Saint Laurent-tal, mert huzamosabb ideig magához tudta kötni a sziporkázó tehetségű tervezőt. A Chloénak tervezett Lagerfeld női ruhákat általában a mesés romantika, a könnyű anyagok jellemezték. Végül az 1972-es Deco Collection fekete-fehér mintájú darabjai elhozták Lagerfeld számára az abszolút világsikert.

Szárnyaló lepke

1983-ban a fiatal tervező egy lepke könnyedségével átlibbent a divatházak között rangidős Chanel céghez és átvette a divatrészleg teljes művészeti irányítását. Kitétele volt, hogy a ruhák és a kiegészítők reklámfotóit csak ő készítheti. Lagerfeld magabiztosan fiatalította meg a céget, anélkül, hogy meghamisította volna, hiszen: „A divat változik, de a stílus megmarad.” - mondta a divattervező, és lerövidítette a szoknyákat, blúz helyett pedig a derék fölött végződő, vállpántos bustiert alkalmazott. A pasztellszínektől egészen a vad színekig minden megjelent a kollekcióiban. Ezen kívül olyan kiegészítőket is tervezett, amelyek a Chanel divatház nagy vetélytársának, a Schiaparellinek stílusára emlékeztettek (például torta vagy gyümölcs formájú kalapok). Lagerfeld igyekezett nem eltérni a jellegzetes Chanel-alapformáktól, de néha mégis nagyon merész ruhákat tervezett. Az 1986/87 őszi-téli kollekció meghatározó darabjai a sötétkék tengerész-egyenruhák inspirálta, aranygombos női ruhák voltak, illetve a V-kivágású teniszpulóverek fehér pliszírozott szoknyával vagy nadrággal, amelyek a lagerfeldi teniszstílusról árulkodtak. Lagerfeld elsősorban a könnyed és a test formáját követő nőies vonalak elkötelezettje volt. Aztán apránként eltávolodott a Mademoiselle diktálta stílustól és gyakran új anyagokkal dolgozott, mint például a farmer vagy a bőr. Összességében sikerült megtartania a vállalat előkelő helyét a 2000. évi divatot diktálók élmezőnyében.

A cél a maximalizmus

Később létrehozta saját cégét, de mégsem beszélhetünk Lagerfeld-stílusról, hiszen több millió stílusa van. A divattervező feltűnően összetett egyéniség. Egy kollekció első vázlatától az utolsó sajtóhírig mindenre figyel, mindenütt jelen van, számára a tervezés nem munka, hanem alkotás. ,,Amit a munkában élvezek, az maga a munka.” - nyilatkozta 1988-ban az amerikai Vogue-nak. Azonos intenzitással kezeli a divatgyártás láncolatának minden részét, így ő az a személyiség, aki bármelyik divatháznak dolgozott/dolgozik is, mindig a megfelelő stílusban tervezett/tervez. „Mindenütt otthon vagyok. Csak egy hotelszobára van szükségem, nem gyökerekre, ezért illik hozzám olyan jól a divat világa: alkotok, újraalkotok, átalakítok, visszaalakítok.” - vallja Lagerfeld. Nála a divat egyáltalán nem luxus, hanem minimum. Számára egy cél van: a legjobb kollekciót létrehozni, ezért a divatbemutatóin a sminkek és a frizurák mindig pontosan illeszkednek a ruhák stílusához.

Opportunista

„Amit mondok, az mindig csak az adott pillanatban érvényes. Hat hónappal később már mit sem számít. Az lenne jó, ha az ember lehetne absztrakt expresszionista a következő héten, vagy pop művész, vagy realista anélkül, hogy úgy kellene éreznie, lemondott valamiről” - mesélte. Az intelligens Lagerfeld mindig előrukkol valami újjal: pár éve ő volt az első, aki megvalósította egy divatbemutató közvetítését az interneten, így a showt bárki letölthette számítógépére vagy iPodjára. Szerinte a luxus ellentettje nem a szegénység, hanem a közönségesség. Mottója: „Én nem gondolkodom. A gondolkodás az, amit kerülök, vagy kerülni próbálok. Élvezem a luxust, hogy saját üdvös világom közepe lehetek. Én vagyok a saját kezdetem és végem, és amit el szeretnék érni, arról magam döntök.”. Sokoldalúságával, a korhangulat iránti érzékével, szellemességével és műveltségével Lagerfeld a jelenkori divatszakma legnagyobb alakjai közé tartozik.

Kitüntetések :

    * 1993 Lucky Strike Designer Award
    * 1996 Kulturpreis der Deutschen Gesellschaft für Photographie
    * 1989 és 2oo5 Bambi-díj