Coco Chanel a divattörténelem egyik kulcsfontosságú tervezője volt, aki forradalmasította - híres parfümkreációja mellett - a női viseletet: neki köszönhetjük az első kosztümöket és a nadrágok női ruhatárakban való megjelenését is. Chanel ugyanis az egyszerű és kényelmes elegancia híve volt, az olyan öltözeteké, amelyek akadálytalan mozgást biztosítanak viselőinek - miközben riválisáról, Christian Diorról azt vallotta, hogy csupán kárpitozza, nem öltözteti a nőket. Ennek jegyében nők millióit bátorította a reggeltől estig hordható ruhadarabok viselésére. Nézzük, hogyan is képzelte el Chanel a 12 órás viseletre alkalmas öltözéket, amely akár egy mai nő mindennapos ruházata is lehet.

A felszabadító nadrág

Mielőtt Chanel megalkotta - és ő maga is hordani kezdte - a nadrágot, a nőket kizárólag hosszú szoknyában és fűzőbe préselve tudták elképzelni. Aztán amikor a tervezőnő haját fiúsan rövidre vágatta, sarokba dobta a testet megbéklyózó ruhadarabokat, és férfinadrágba bújt, elhitték neki, hogy a szoknyán túl is létezik elegancia. Persze ehhez nagyban hozzájárult, hogy a napközben szimpla pulóverrel kombinált halásznadrágot Coco estére gyakran könnyű anyagból varrt, nyaklánccal, karkötőkkel feldobott darabokra cserélte.
 
A térd alá érő szoknyaszegély

Chanel valamilyen különös oknál fogva ki nem állhatta a női térdet, épp ezért mindig azt fedő ruhadarabokat tervezett. Hiába volt egy általa megálmodott szoknya szűk, esetleg A-vonalú, a szegélye mindig diszkréten takarta a térdkalácsokat. Ami, ha belegondolunk, nagyon praktikus: ez a szoknyahossz ugyanis tökéletes formát ad az erősebb combokkal és vastagabb lábakkal megáldott nőknek is.  



Ízlésesen eltúlzott ékszerek

Még talán azok is megadnák magukat Chanelnek, akik az ékszerek terén sznobnak bizonyulnak, és csakis valódiakat hordanak. Ő ugyanis bátran keverte a hamisat az igazzal, sokszor olyan, eltúlzottnak ható, nagyon hosszú gyöngysor-kompozíciókban, amelyeket ő maga is viselt. Ráadásul ma megint egyre divatosabbak az ilyen típusú ékszerek, arról nem is szólva, hogy drágaköves ékszerek és kiegészítők már egyre kevesebb ékszerfiókban találhatók, és emiatt is mainak érezhetjük Chanelt, hisz már ő sem ódzkodott hamis kiegészítőkkel feldobni egyszerűbb ruháit.   

Univerzális, maszkulin és feminin stílus egyben

Az 1920-as évekre legendává vált Coco fiúsra vágott haja, fiús megjelenése, mindent elsöprő férfias energiája, és főleg nem utolsósorban férfias szabásvonalai. Sokan nem tudják, hogy múzsái a szerelmei voltak. Elsőként Boy Capel inspirálta: gyakran előfordult, hogy a férfi ruhadarabjait felvéve kapott kedvet egy-egy újabb kollekcióhoz. (Az általa előszeretettel alkalmazott maszkulin szabásvonal például pólójátékos kedvese pulóverével kezdődött, amit a divattervezőnő előszeretettel hordott.) Amikor pedig Westminster hercegével kötötte össze életét, a Chanel-stílusban megjelentek a tweedszövetek, a gabardin, és egyre inkább teret nyert a hűvös angol elegancia, valamint az addig kizárólag férfiak által viselt tengerészcsíkos ruhadarabok. A nőies és férfias ruhadarabok kombinálásánál mindig arra intette a nőket, hogy úgy öltözzenek fel, hogy ügyes-bajos dolgaik intézéséhez és az esti színházhoz egyaránt passzoljanak a kiválasztott holmik.

Kéttónusú cipő a csodás lábakért

Chanel nem csak ruhákat, kézitáskákat és parfümöket tervezett, hanem megalkotta a két színárnyalatos cipőket is, amelyek tökéletesebb lábat eredményeznek. Míg a natúr szín ugyanis megnyújtja és szexivé varázsolja a lábat, addig a fekete orr még a leghatalmasabb lábfejet is kicsinek képes láttatni, és ezt ő fedezte fel. A cipők terén is a kényelemben hitt, a magas sarkúak helyett főleg olyan lapos sarkú lábbeliket tervezett, amelyekben lábfájás nélkül lehet egész nap közlekedni.



Válltáska a szabad kezekért

A klasszikusok klasszikusai között tartják számon a fekete, 2.55 névre hallgató Chanel-táskát, amelynek megalkotásával Coco forradalmi módon a táskaviselők ezreinek kezeit szabadította fel. A válltáska tervezésekor ugyanis az akkor már 72 éves Chanel saját tapasztalataiból indult ki: ekkorra már rettentően zavarta, hogy a társasági események alkalmával kénytelen volt szorongatni értékeit, ami étkezését vagy a színházi programfüzet tanulmányozását nehezítette meg.

Az a bizonyos kis fekete

A ruhatárak alapkellékeként számon tartott kis fekete ruhával 1926-ban ajándékozott meg minket a sokak által Kisasszonynak nevezett tervező. Bár eredeti darabra keveseknek futja, kétségtelen, hogy a "kis fekete" tulajdonságaival rendelkező ruhadarab ma is eléri a születésekor megálmodott célokat: egész nap hordható, visszafogottan kihívó és sokoldalú. Ráadásul a térd alatti szabásvonalnak köszönhetően kellőképpen modern, ugyanakkor sötét színe miatt praktikus, mert karcsúsít is.



Egy parfüm mind felett

Coco olyan parfümre vágyott, amely a legjobban szimbolizálja sokszínűségével és eleganciájával a nőt. Ehhez Ernest Beaux illatkreátor találmánya bizonyult a legideálisabbnak: azt mondják, a világhírű No 5 parfüm neve úgy született, hogy Chanel a felsorakoztatott üvegcsék közül az ötödik mintát választotta ki (az tartalmazta ugyanis a parfüm alapanyagok között a legmagasabb luxust képviselő jázmint). És hogy hova tegyünk parfümöt? Chanel szerint mindig oda, ahová csókot várunk. Ez is ugyanolyan örökérvényű gondolat, mint ruhái és kiegészítői.