Az előrejelzés a divattervezés egyik legnehezebb feladata. Így azután az ajánlatok is óvatosak. Mi sem természetesebb, hogy a legszebb divatajánlatoknál - nyári modellekről lévén szó - figyelni kellett az időjárásra.

A „kedvenc” fehér ruhákról a továbbiakban így szólnak:
„Sokan - meleg nyarat sejtetvén - készültek a fehér ruhákra. Nincs is szebb a lenge, üde fehér ruhánál a ragyogó nyári napon, de fájdalom, napok jönnek és mennek s nem hasonlítanak egymáshoz azért tehót helyesen tesszük, ha előrelátók vagyunk és nem csupán a fehér ruhára alapítjuk reményünket a nyári öltözéket illetőleg.

A színes alsószoknya már előbb megjárja és nem hiába pártolja a divat az élénk színeket. A divat szereti mindazt ml színes, ha bár színhangzatának alapárnyalata már évek óta az „écru” felé látszik hajlani - mert a bizonytalanhoz minden élénk színárnyalat illik.”

Egyenesen „kísérteties”, hogy milyen sok hasonlóságot találunk az elmúlt évtizedek divatos színei és a másfélszáz esztendős divat színek között.

„A színek közül minden évben válasszunk kedvencet. Néhány év előtt zöld, aztán vörös, végre lile volt, most pedig a kék szín uralkodik.” Ahogy a színekről kerül szó valóságos költővé válik a korabeli tudósító.

A lírai hangulatú felsorolásból érdemes idézni a folytatást is:
„A kék szín uralkodik, még pedig a tágas égboltozat minden árnyalatában, a derült reggel távol láthatásának vizenyős kék színétől, fölfelé a csillagos ég sötétkék árnyalatáig, sőt még a zivataros ég zöldes kék csudálatos árnyalatai is, mik a sötét, fenyegető felhők közül kikandikálnak; az emberi szellem elleste az árnyalatokat az örökös mintaképétől a természettől minden legcsekélyebb műveletéhez s a ruhákat és a szalagokat az ég színéibe mártotta.

E színek a páva büszke tolldíszébe szilárd alapot öltenek, a miért is az újabb, művészeti dús színeke „páva” színeknek nevezzük és nem elégszünk meg a kékkel ha nem igyekszünk azt a zöld, barna, vörös és lila szín átmenetben is elérni.”

Nyári divatlap nem jelenhet meg az elmaradhatatlan üdülési tanácsok nélkül. Tudták ezt már akkoriban is a szerkesztők, ezért részletes és mindenre kiterjedő tudósítást írtak a nyári üdülés öltözékeiről.

Gyakorlati érzékükről vall a fintornak beillő megjegyzés - amely szerint „az erszény elhatározza az üdülés célját” és találunk egy kitűnő tanácsot, amely máig semmit sem vesztett aktualitásából:

„A legboldogabbak kik legkevesebb terhet visznek magukkal.” Az utazás, az üdülés ma is sok gondot okoz, pedig könnyedébben öltözünk, mint egykoron. A csomagolás közben - a „nagy kétségbeesés” pillanataiban gondoljunk a dédmamákra: nekik alighanem még nehezebb volt!

„Fürdőkben már a divat uralkodik és annak kell hódolnunk. A reggeli sétához piké, világos perkál gyócs vagy mohair ruha hason-, vagy eltérő színű alsószoknyával, szalaggal díszített szalmakalap az öltözékhez illő napernyő és kesztyű.

A déli és esti öltözék, háló szövet vagy mollból, franczia muszlinból, könnyű selyemből, fulárdból vagy nyári popelinből áll. Egészen világos könnyed öltözékhez világos cipőket veszünk, ilyeneket azonban sötétszínű ruhákhoz soha sem szabad választanunk.

Czélszerű, ha a topán egy árnyalattal sötétebb az öltözetnél, sót séta öltözetnél inkább fekete lábbelit választunk, mint olyat, melynek színe nem illik az öltözethez. Hosszú kivágott, sarkos czipőket hordunk, az öltözettel összhangzó színben, miket nagy rózsák díszítenek. Nagyon gyakori és ízlésteljés azon legújabb divat mely szerint a kalapokat a ruha kelméjéből készítik.”

A fent kitett kelmék - itt a szerző a lapban látható rajzokra hivatkozik - a legjobb minőségben és legjutányosabb áron Monaszterly és Kuzmik udvari divatárusoknál kaphatók.

Monaszterly és Kuzmik udvari divatárusok - talán még jelzi valahol egy csöndes budai temetőben az egykoron divatos fekete márvány obeliszk a sírjukat - színes metszeteken mutatták be „A divat” olvasóinak modelljeiket.

S hogy az egykori laptulajdonosok is büszkék legyenek: az antikváriumokban néha felbukkan egy-egy ilyen színes metszet amely borsos áron cserél gazdát a korabeli sajtó és nyomdatechnika szép dicsőségére.

Divat Pest-Buda egyesülésének korában - III. rész
2007-09-13

Most, hogy rövid áttekintést kaptunk az 1872-es Budapest nyári divatjáról, vessünk néhány pillantást a lapra: mivel kedveskedett még neves elődünk az Olvasóknak.

A sok apró érdekességből néhány rovatcímet idézünk.
A Ház és tűzhely rovat gyakorlati tanácsokat ad a háziasszonynak. Íme két, találomra kiragadott példa:

„Arany vagy ezüsttel átszőtt selyem szalagok mosása. Marha epét és szappant vízben felolvasztunk, e folyadékból egyik kezünkkel az illető szalagot bekenjük és eközben a másik kézzel esővizet öntünk föléje. Nehogy a szín kárt szenvedjen, a mosás előtt mézes vízzel kell bekennünk.

A mosás után tiszta mézga vízbe mártjuk, két kendő között mángorló fára csavarjuk, kissé megmángoroljuk, a szalagok egyik végére nehezéket kötünk és szárítás végett kifüggesztjük.

A nők ruháit biztosítani a tűz ellen. Ha a keményítőbe egy kanál timsót teszünk, az ebbe mártott ruha mentve lesz a meggyulladástól, ha meggyullad sem ég lánggal.”

A Tárca rovat a napi események krónikáját írta meg, amelyből nem hiányozhattak a „nevezetes” házassági hírek sem. „Egy 14 éves gymnasiumi suhancz egy 11 éves növendék leánykával megszökött.

Idill. Ha már benne vagyunk a szerelmi idillekben, ne feledjünk ki két érdekes hymen hírt: Benedek Aladár generális költőnk jegyet váltott Aranyos-Maróthon az irodalmilag is igen művelt Büttner Vilma kisasszonnyal. - Kiss Irént pedig, e kedves, művelt hölgyet; a fővárosi köröknek emez ünnepelt szépségét Kaiserheim ezredes jegyzé el Bécsben. Legyen olyan boldog élete, mint a mily ünnepelt volt ifjúsága”.

Nem kételkedünk a jámbor jókívánság őszinteségében. Hozzátartozott ez a korabeli „fentebb stil”- hez és így az is természetes, hogy a megszívlelendő tanácsok külön helyet kaptak a lapban.

A rovatcím költői: Aranykalászok. Szószaporítás helyett - két „kalász”: „A rend a legszebb női erény, ha azt mérsékelt türelem és nyájasság eredményei, míg ellenben e tulajdonok nélkül könnyen, bár tiszteletre méltó, de terhes tulajdonná fajul.”

Majd így:
„Az ég még akkor is kék marod, ha sötét felhők elvonják tekintetünktől:” Amikor pedig sokféle - más rovatba nem sorolható hír érkezett a redakcióba, azok a lakonikus tömörségű - Vegyesek - rovatban láttak napvilágot.

„A divat” általunk idézett rovatának két híre más-más szempontból érdekes. Az egyik a kiegyezés előtti Magyarország divatjának magyaros jellegű kísérletéről is hírt ad, a másik pedig egy korabeli szenzációról számol be, amely napjainkban már mosolyogtató - de mégis megható olvasmány.

„Madridból írják, hogy a főv6ros előkelő hölgyei elhatározták, hogy csupán spanyol jelmezt fognak hordani, amilyen a mantilla, a fésű, a rövid szoknya és a sarok nélküli, kivágott cipő. Vajon képesek lesznek-e a spanyol nők arra, hogy magukat a párizsi divat járma alól emancipálják és nem csupán szalma-tűz lesz-e, minő nálunk volt 59 és 60-ban? Edinburghban tíz hölgy elhatározta, hogy minden akadály melleit is, az ottani egyetemen folytatni és bevégezni fogják orvosi tanulmányaikat és ha csak lehetséges, vizsgát tesznek le.

Londonban valamint Edinburghban is nagyon megoszlik a tanárok véleménye a nők felvételére nézve, Edinburghban a múlt hónapban történt a fölvett nők bonctani vizsgája, mégpedig egyszerre a férfi hallgatókkal.

Miss Chapley és Miss Pechet' elsőrendű díjat, Mistris Thom pedig a sebészeti díjat nyerte. Kétségtelen, hogy ez nőre nézve a legnehezebb föladat, a tény azonban világosan bizonyítja mire képesek a nők, ha alkalmat nyújtanak nekik.”

Talán e hírrel sikerült méltó befejezést találnunk. Ami akkor jelentős eseménynek számított - ma természetes. Mi pedig megismertünk egy divatlapot, és magát a divatot amely egyben a korról is tükröt tartott elénk.

Ha ez nekünk most, napjainkban sikerül, akkor nem kell szégyenkeznünk az „elődök” és az „utódok” előtt sem. A divat, minden esetben elválaszthatatlan része a korától, annak szellemiségétől, de egyben elválaszthatatlan a kor emberének lakáskultúrájától, ízlés- és lelkivilágától.

Reméljük szórakoztató kirándulást tettünk a múltba.