Benzin, tea, Chanel N°5 – Audrey csodálatos illata

Évtizedekkel ezelőtt úgy megijedt a magas, vékony modell lányoktól Párizs egyik elegáns utcájában, ahol lakást béreltek neki a szülei, hogy kis híján otthagyta a színjátszókört és visszarohant a melegséget adó családi fészekbe, Montlucon-ba. De aztán mégis maradt. Audrey Tautou ugyan nem magas, elálló füle teszi igazán bájossá, és igyekszik teljesen hétköznapi életet élni, mégis a filmipar egyik meghatározó alakjává nőtte ki magát.

A probléma azzal kezdődött, hogy a fogorvos papa és a tanárnő mama abban a háztömbben bérelt lakást az ifjú Audrey-nak, ahol az Elite modellügynökség is fenntartotta az irodáját, így a színészpalánta nap mint nap szembesült testi adottságaival. Bár nagyon élvezte a sok kulturális lehetőséget, a koncerteket, a színházi előadásokat a fővárosban, el nem tudta képzelni, milyen szerepeket fog ő kapni ilyen külsővel. Szülei unszolására adott azonban még egy kis időt magának. Titkon viszont már a távolabbi jövőt is elképzelte: vésztervként visszatért volna a családjához, és valamelyik egyetemen főemlőskutatóként tanult volna. Édesanyja keze mindenesetre benne van a család legnagyobb gyermekének művészet felé fordulásában. Audrey zongorázni, oboázni tanult és hetente háromszor moziba járt az édesanyjával, így a nagy öregek, Brigitte Bardot és Catherine Deneuve filmjein nőtt fel.
A sikerek persze nem jöttek azonnal, ő azonban ma már mosolyogva idézi fel ezeket az időket. Eleinte csak apróbb szerepeket kapott tévésorozatokban, volt, amelyben csupán egy mondatot szánt neki a rendező, viszont megtanult a kamerák előtt mozogni, ráadásul ez vezetett az első jelentős nagyjátékfilmes meghallgatásához is.
„Bejött a castingra, ha jól emlékszem, még el is késett. Ügyetlennek, csúnyának tűnt, a fülét olyan furcsának találtam, de öt perc múlva megmutatta nekem azt a karaktert, amelyre vágytam. Pillanatok alatt vált szende kislányból igazi nővé. Ez csak a legnagyobbaknak megy, azonnal tudtam, hogy rá van szükségem”, idézi fel Tonie Marshall, a Vénusz szépségszalon című film rendezője. Audrey ezért a szerepért nem sokkal később megkapta a legjobb fiatal színésznő, majd a legígéretesebb színésznő díját, utóbbit ráadásul a francia Oscarnak számító César-gálán.

A csodálatos élet kezdete
A szakma egy csapásra megtanulta a nevét, mégis, a véletlennek köszönhető, hogy Jean-Pierre Jeunet rendező kiszemelte őt az Amélie csodálatos élete című klasszikusra. Eredetileg ugyanis Emily Watsonra írták a forgatókönyvet, a színésznő azonban kosarat adott a stábnak, Jeunet pedig címszereplő nélkül maradt. Ekkor pillantotta meg Tautout egy hirdetőoszlopon, egy filmplakáton mosolyogva. A választás tökéletes volt, hiszen ki más tudta volna olyan hitelesen megformálni a jóságos pincérnőt, mint az őzikeszemű, törékeny, bájos színésznő. A film bombasiker lett az egész világon, még a kritikus és többnyire akció- és romantikus mozikat kedvelő amerikaiak is kíváncsiak voltak rá, s a legnézettebb francia film lett belőle. A 33 millió dollárból készülő film 100 millió dollár bevételt hozott, és öt Oscar-díjra jelölték. Megkapni ugyan egyet sem kapott meg, de Catherine Deneuve, Brigitte Bardot, Isabelle Adjani, Sophie Marceau és Juliette Binoche után újabb francia színésznő nevét tanulta meg a világ. Audrey kamaszos bájával, törékeny megjelenésével nemzetközi ikonná nőtte ki magát, aki egy új vonalat és egyéni karaktert képviselt és képvisel azóta is. Hollywood mégsem tudta beszippantani, továbbra is Franciaországban él, és gyakorta utazik Párizsból Montlucon-ba a szüleihez. Nincsenek sztárallűrjei, nem sofőr vezeti az autóját, állítólag neki is komoly fejfájást okoz a parkolóhely-vadászat és feszeng, ha autogramot kérnek tőle. Tényleg olyan, mint egy antisztár, de talán lehet, hogy éppen ez teszi őt olyan szerethetővé.
„A vicc kedvéért szívesen forgatnék egy amerikai filmet, de biztos nem szeretnék egy Valami Bla Blah3-ban játszani. Emmanuelle Béart szereplése a Mission Impossible első részében is eltékozolt idő volt”, mondta egykor Audrey, aztán mégis beadta a derekát egy amerikai szuperprodukciónak. A Dan Brown sikerkönyvéből készült A da Vinci-kód című filmben Tom Hanks oldalán tűnt fel, és a hírek szerint – hiába a rutin – ő olyan ideges volt, hogy az első forgatási napot végigvihorászta zavarában. Azért valahogy csak belelendült a munkába, de ha igazán őszinték akarunk lenni, ez a filmje a könnyebben feledhető kategóriába sorolható (bár ez is szubjektív)....

Folytatás hamarosan!