20 éves és be nem áll a szája. Imádja, hogy ma hosszú a haja, holnap rövid. Hogy kétszer akkora a lakókocsija, mint tavaly – és tévé is van benne! Hogy bulizhat, mert az anyukája nem tiltja, hanem küldi. Hogy saját lakást vehetett magának. És hogy hol vadóc Dominó, hol karibi királykisasszony, hol meg lecsúszott, szemtelen angol úrilány. Miközben punkos-tetkós-vihogós londoni kiscsaj, aki Los Angelesben nem ihat, nem kaszinózhat és nem csókolózhat. Ugyanis kiskorú.

Hajszálvékony Dolce Gabbana fekete trikójának trükkjét próbálom kisilabizálni. Tenyeréig nyúlik az ujja, a vállát meg folyton visszarángatja, mert különben kilátszik a... Nincs is minek kilátszania! A lányok kikucongják, hogy fiús, a srácok lefitymálják, hogy nincs rajta mit fogni. Keira Knightley vasággyal együtt ötven kiló. De nem is csoda, mert két éve megállás nélkül dolgozik. Elszállt a Csavard be, akár Beckham-mel a Karibi kalózok, aztán végigkardozta az Artúr királyt, most pedig párhuzamosan forgatja a Karibi kalózok második és harmadik részét. Közben levette a lábáról a büszkeséggel és balítélettel sújtott Mr. Darcy-t, és szanaszét lövöldözte magát Mickey Rourke oldalán, mint a tragikus sorsú Dominó. Jobb, ha nem is gondol rá, hogy időhiány miatt hány szerepet utasított vissza, mert attól csak migrént kapna, bár már úgyis van neki, mert annyira fáradt, hogy csak a két hónap szünet lebeg a lelki szemei előtt, amit télre beígért magának.
Hogy is van ez a dolog? Otthon Londonban diszkózhatsz hajnalig, itt Hollywoodban meg még egy kólát se adnak neked tíz után a bárban?
„Amit Amerikában művelnek, az tökéletes baromság. Jobb, ha nem is megyünk bele, mert csak fölhúzom magam. Nem szoktam inni, de ha az ebédhez jól esne egy pohár bor és tilos...attól azért megőrülök. Nem csinálom persze, mert kinek kell a balhé... Csak azt nem értem, hogy inni tilos, de a hazádért föláldozni az életedet a seregben szabad. Röhej! Otthon Angliában hál’istennek egész más világ van. Ott a húszéveseket is emberszámba veszik. Nyugisan iszogathatunk, meg cigizhetünk a haverjaimmal, de itt meg is állunk, mert a kábítózás meg ilyenek... hál’Istennek ez nekem teljesen kimaradt. Biztos mázlim van. Merthogy ez a Dominó-lány mi mindent benyomott! Nem is értem. Tőlem ez olyan idegen. Fogd rám, hogy görcsölök, de hogy a közelébe sem megyek semmi ilyesminek, az is tuti.”
Fura, mert olyan természetesen mozogsz Domino Harvey bőrében, mintha uzival a kezedben jöttél volna világra.
„Pedig semmi, de semmi közös vonásunk sincs, vagy ha van, az maradjon az én titkom. Érzelmileg viszont tökéletesen levettem, hogy ez a szerencsétlen lány azért jutott ilyen mélyre, mert tele volt fájdalommal. Ez annyira nem én vagyok. Nekem nincs miért vagy mi ellen lázadozni, mindenem megvan, ami fontos, és most nem a tárgyakra gondolok, hanem a lehetőségeimre. Biztonságban érzem magam. És ez király.”
Kevés korodbeli lány mondhatja ezt magáról. Te is csak azért, mert iszonyú jóban vagy az anyukáddal...
„Meg apuval is és az egész úgynevezett felnőtt környezetemmel. Bőven van kivel átbeszélni a dolgaimat. Csak az idegesít, mikor azt hallom, könnyű Keirának, mert az anyja a menedzsere. Mintha dirigálna nekem, vagy diktálna. Szó sincs róla. Anyunak hivatalosan semmi köze sincs a karrieremhez. Viszont velem van, ha megakadok, ha elbizonytalanodom. És mindig segít. Mindent megbeszélünk. Néha szinte ölre megyünk, akkorákat vitázunk. Nem mindig értünk egyet, mondhatnám, többször nem, mint igen. De ez nem változtat semmit azon, hogy őszinték vagyunk egymáshoz. Csak így lehet élni és értelmesen dönteni.”
És ez nem mostani keletű dolog. Kislánykorod óta így van.
„Igen, mert hatéves koromban kiderült, hogy diszlexiás vagyok, nem tudtam megtanulni olvasni. Úgy éreztem magam, mint egy hülye kuka. Nagyon utáltam. Ne nézz rám ilyen elkerekedett szemmel, mert nincs mit sajnálni rajtam. Összeharaptam a számat, hogy juszt se hagyom magam. És mázlim volt, mert a szüleim fogadtak mellém egy kisegítő tanárt, a suliban meg átraktak a kisegítő osztályba. Orrvérzésig fizették a magántanárt a szüleim, mert az volt a megállapodás, hogy csak akkor járhatok színész-szakkörbe, ha nem bukom meg a suliban. Tudod, mint a nyuszinak a répa: ott lebegett a szemem előtt a szent cél, és csiribi-csiribá, megtanultam olvasni. Muszáj volt. Tizenegy-tizenkét éves koromban már folyékonyan olvastam. És tizenhat éves koromban én voltam a suli eminense.”

... foly az ELLE 2006/02. számában.